aranytk: Búcsúzik a nyár
Dátum: Szeptember 20, csütörtök, 09:59:04
Téma: 135. szám
Búcsúzik újra a nyár…
Az idő csak oson
csendben
ugyanabban a
fegyelmezett rendben
mint tavaly
vagy tavaly előtt…
Mióta világ a világ!
- mondják.
S valóban:
a füves puszta
egyre jobban
pusztulóban.
Diófa lombja hull
a kertben
s mint vágyakból
életet teremtő
hű szerető:
ágain függő
zöld burkaiban
őszre új nemzedék nő.
Tompuló fényeket szór
s az árnyékkal
lassú keringőt jár
a fáradt Napsugár.
Tenyerembe simuló
békével int búcsút
az idei nyár.
A közelben egy szöcske
még odébb szökken
fölöttem pillangó
színes szárnya röppen
egy hervadó rózsa szirmán
hagyva selymes szárnyporát.
Langy meleggé csitult
a tikkasztó hőség
s az augusztusi
mélykék ég alatt
reményem ölébe hajló
éjem virrasztom.
Hulló csillagot
kutat szemem
benne keresem
a földre omló
fény-csodát
mely a közeli ősz
lágy húrját pengetve
s a tél zúzmarás
csöndjében – ha
fázva-dideregve is
de egy új tavaszba
vezet át.
|
|