Fullextra.hu - enigma: a szerelem vesztesei

kiragozlak magamból
mintha rajtam múlna.
mintha te lennél az ajtó
de én vagyok a kulcsa.

ragonként téplek,
betûzlek ki. mintha
egy hangszer lennél
aminek nem maradt húrja:

így kong üresen ez az én.
ez a ragozatlan élet.
meg az igék, amikben
már nem talállak téged.

csak a szerelem veszteseit.
eddig miért nem láttam õket;
ahogy minden éjszaka ott fent
remélnek és égnek.