Lehet, hogy csak az illatát,
azt szerettem,
meg ahogy perdült-fordult,
a csípeje rezdülését…
szeme büszkén haragos villanását,
melyet a nász kéje végül
opálos fátyollá oldott…
s a blúzán átmeredő két rátarti bimbót.
Lehet, hogy csak a száját,
azt szerettem,
mikor érzéki csókba fulladt hirtelen,
és forró ölét, melybe behatolva
minden meghitt lett
és mégis végtelen.