Lacoba: Május serken
Dátum: április 22, hétfő, 10:17:52
Téma: 147. szám
Eljött újra Anyáknapja - vigyázva ránk -
hogy szólaljon az emlékek előtt a szánk,
s ismételje el hálánk fakuló szavát,
hol rózsánk matat illatán.
Szép nap jön - szaladó áradat oldalán -
zöldül már a vetés, és mosolyog, vidám.
Halkan sír az öreg tölgyön a friss fohász,
és sóhajt ölelést a vágy.
Szerelmes viruló dal -
epedő fiatal vigasz -
mely esdekli a szívet,
s öle átszeli a tavaszt.
Kicsiny gyenge az ember -
elapad tenyerén a tér -
gyötörten könyörögne,
az egekbe lehelt kegyért.
Túl aprócska az élet szekerén a lét,
egy strófácska csupán és pici nóta még,
s oly félve, de büszkén
állunk édesanyánk elé.
Virágunk mosolyog ma -
piruló-viruló ruhát -
a fákon dalol ága,
egy anyák-napi villanást.
Nem áll meg - le sem ülne -
ölel úgy, ahogyan sosem,
de könnyes szeme jajdul,
s az enyészet emészti fel.
Víg áhítat ered most a hegyek fokán,
május serken a kertünkbe megújulást.
Elmúlt április - álmodnak az orgonák -
s trilláz újra a kismadár.
Míg elgyengül, s esendőn köszön egy világ,
sarkában pihen egy dallam, s a múlt talán.
- Itt lenn. Én ülök itt, Édesanyám. Biz' ám,
és szóm úttalan útra száll.
|
|