Fullextra.hu - hzsike: Virágok, szavak

Kertészkedem, s lélegzem virágok édes illatát,
dúdol a szél, idézve gyermekkor színes színpadát.
Drága Anyám is, féltő ölében így dédelgetett,
s tudást plántálva belém, vigyázta sarj életemet.

És sorban fogantak a szeretet áldott magjai -
s a szépség anyanyelvén regéltek álmot hangjai.
S mint ahogy a csíra - kihajt a szó, így lesz szóvirág,
s dús kertjében nemesednek gazdag lelkek, szép imák.

Tudás, csodás hatalom! - s a nyelvünk annak eszköze,
a szép beszéd, a szép szavak, a gondolat ékköve.
A vágyaid, vagy amit érzel, azt mind elmondhatod
- a bánatod, s örömöd - versben is "eldalolhatod".

Csokrot kötök virágból, szavakból, Anyámnak viszem,
tudom, hogy már vár reám a padon, mindig ott pihen -
de, nem jön a szó, néma - átnyújtom néki csendemet;
zokogva ölel, szorít, majd megfojt; mert Ő, így szeret!