Fullextra.hu - hzsike: Hamuvá hamvadt

Ma csontodig hat az, mi fáj,
vétkeid hamván térdepelsz,
a szél kegyetlen, megcibál -
indulni kéne, menni már,
Isten oltárán esdekelsz.

Arcodba metszi vad vihar,
a múlt szilánkos szirmait,
megbénít szinte - oly szilaj,
szívedbe, mint az íj nyilall
feszítve ernyedt izmait.

Indulni kéne, menni már,
el innét messze, bárhova,
meghalni fájva - ennyi jár,
Nihil, ahol a semmi vár,
annyira vágynál már oda,

s pokol tüzében égni el!
Ezernyi emlék; vér, virág,
űznek messzire - menni kell!
Térded alatt az égi jel;
hamuvá hamvadt, szép imák.