Fullextra.hu - barnaby: Hajnali gondolatok

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke Utolsó sor: Arany csókot egy munkáslány kezére...

　

*Vak volt a hajnal, szennyes, szürke*

Zsebbebújós vacogással ránk húzódtak az éjjeli ködök.

Kékre fagyott ajkadon ottragadt a nevetés;

szégyelted kicsit magad, hogy "így citerázol".

Pedig nekem kellett volna azt, mert gondolataimat

nem nálad töltöm, mikor ennyire fázol...

Átnedvesedett kabátom rád tukmálni nem akarom.

Ügyetlen, béna ez a helyzet, csak zsörtölődöm...

Jó volna egy kupica pálinka. Erős, mint egy lórugás,

átmelegítene most...a csarnok kihalt, csendes.

Visszhangzanak lépteink a köveken, fényesítik a koppanást.

Hozzád igazítom, ne törjön meg az összhang .

Vonatfütty, csenget egy villamos, jelzi a reggel közeledtét.

amott, mitha egy "Resti" nyitna, hál'isten végre felébredt...

taxis gurul a droppszra, talán német, vagy svájci a vendég

borravalót is számol; (plusz évszám szorozva kilóméter,)

majd elnyom egy bókot, törve az utas anyanyelvét.

Végre reggel. A nap is mosolyogva ébred,

megmelegít, átfagyott szívekbe lehel életet

simogatva sugaraival. Szelíd mosollyal, szeretve illet

*Arany csókot egy munkáslány kezére...*