kerlac: Országjáró - Sirok
Dátum: Március 05, hétfő, 21:19:11
Téma: 08. szám


...



A nyári kalandtúrára megfelelő mennyiségű felszereléssel indultunk.

Amikor Egerben leszálltunk a vonatról, még így gondoltam. Kilépve a vasútállomásról, mélyet szippantottunk a friss levegőből.
Azután keresni kezdtem a buszpályaudvart. Elméletileg már tudtam, merre kell lennie, de ahogy fölnéztem az előttünk elterülő, hegynek látszó dombra, egy kicsit megtorpant az önbizalmam.
Kalandtúra ide vagy oda, taxival tettük meg a távot.
Egert elhagyva rögtön feltűnt, hogy milyen kiváló minőségűek az utak. Sehol egy gödör, még kisebb kátyú sem! Mindössze a szakadatlanul érkező kanyarok miatt kellett kapaszkodni. A táj egyre szebb, amint a hegyek közé érünk. Nem meglepő módon rengeteg a szőlőskert.
Sirok nagyobb, mint gondoltam.
Legalábbis hosszabb - a busz többször is megáll a faluban.
Leszálltunk, és tátva maradt a szánk. Gyönyörű, rendezett kis téren álltunk, olyan tisztaság közepette, amilyet én még itthon sosem láttam.
Még egy papírlapot sem zörgetett a szél.
Hamar megtaláltuk a panziót, második kísérletre pedig az igazi bejáratát. Az elsőnél ugyanis a söntésbe sikerült érkeznünk.
A tulajdonos, egy javakorabeli férfi, szívélyesen fogadott.
Biztosított minket, hogy a legszebb szobáját adja nekünk - és tényleg.
A szoba nagy, tökéletesen fölszerelt és barátságos volt. Kilátás egyenesen a várra.
Később lementünk a ház teraszára.
A tulajdonos várt minket, és azonnal házipálinkát hozott, mint a cég ajándékát.

Az öröm szemmel látható:


Kezdtem magam egyre jobban érezni.
Ragaszkodott hozzá, hogy tegeződjünk. Szervusz, Gyuri bá!
Nem akartam, hogy a pálinka féljen egyedül:


Ha reklám, ha nem, mindenképp le kell írnom, hogy a Vár Panzióban szálltunk meg.
Őszintén tudom ajánlani.

Aznap csak a környéken sétáltunk. A főútról letérve sem szűnt meg a csodálkozásom, mindenhol tiszta utcák virágokkal szegélyezve.
Másnap nekivágtunk az igazi túrának.
Egy lápos tó felé vettük az irányt, Nyirjes-tó névre hallgat.
Néhány órás erdei csörtetés után rá is találtunk.
Végre láttam igazi mocsarat! Nem állíthatom, hogy nagy volt, talán száz méter hosszú, de hamisítatlan.

A Nyírjes-tó:


A következő nap messzebb indultunk, Szilvásváradra. Tudom, turistacentrum, annak minden kevéske előnyével, sok hátrányával.
Először jártam ott, és nem is bántam meg. Sok szép dolgot láthattunk út közben, amit még nem sikerült a vasárnapi kirándulóknak tönkretenni.

Tó a Szalajka völgyében:


És egészen kítünő pisztrángot sikerült fogyasztanunk.

A híres, lépcsős vízesés:


Következő nap célpontunk helyben, a siroki vár volt.
Kicsit meredek, de hát valamilyen ok miatt a várakat előszerettel építették hegyre. Hiába, a sötét középkor!

Félúton a vár felé:


Az út viszont meghökkentett.
Végig aszfaltozott, korláttal védett, pihenőhelyekkel, padokkal.
És mindez tökéletes épségben!
A váron sok néznivaló nincs, annyira romos - hanem a kilátás, az megér egy misét.


Még átkapaszkodtunk a szemben fekvő ikersziklákra, a nevük: Barát és Apáca.


A Barát szikla közelről:


Egy napot Egerre is szántunk. Érdemes volt. A várat nagyon szépen rendbehozták.
Erről a városról sok újat nem tudnék mondani, de mindenképp érdemes megnézni.

Jártunk Parádon is - felejthető élménynek bizonyult. A híres üveggyár bezárt, a falumúzeumba sem tudtunk bejutni.

Sirok viszont nemcsak a környék, hanem az egész ország gyöngyszeme.

Utolsó nap volt a Fullextra találkozó Egerben - de ez már másik történet.





Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News3&file=article&sid=143