Fullextra.hu - lambrozett: Vérpiros vázlatok

(Diaképek)

A színek közül fõleg a pirosra emlékszem.
A többféle árnyalatot mágnesként vonzottam. -
(Meggyszínû zokni ledobva, magányosan, félben
a nyolcvanas években, emlékektõl bomlottan.)

.....

Érett cseresznye párban, fülön lógva a nyárban.
A vörös pír, ott, a messzi horizont határán -
amikor visszakacsint a Nap, napját lezártan
és cifrán trilláz egy madárpár a fény halálán.

Rõtszín pipacsok lobognak a rét zöld hevében.
Hullámzanak, július-széllel karolva egymást -
mígnem gyors mozdulattal a szélsõket letépem
mielõtt lángra gyújtanák ezt a bíbor-nektárt.

.....

Piros-ruhás kislány, fekete-fehér életben...
elmosódott, szürke háttér elõtt lépkedve, úgy -
mintha tudná, merre megy, mint ki tévedhetetlen
oly öntudatos e filmben, melyben senki se súg

mert már elfogytak a hangok, elfogytak a szavak
csak puskagolyók süvöltenek...megjött Nirvána! -
S Õ nem hagyja, hogy tovább öljenek, kínozzanak
ártatlanokat, Pokol bálján. (Schindler listája)

.....

S a vér. A vérszínû vér. A minket el nem hagyó.
Körét fáradtság nélkül rovó, szûk erek foglya -
néha lázong, mint a csapongó, dacos csavargó...
kitör a börtönbõl, megdermedt képpel, vacogva.

Szembesít azzal, hogy ami az élet itt, bennünk
az az elmúlás kívülünk, hát vigyázzuk színét! -
Legyen skarlát, izzó mahagóni, mellyel festünk
tónusos, tónustalan képeket: most, majdan, még.

.....

A színek közül fõleg a pirosra emlékszem.
A többféle árnyalatot mágnesként vonzottam. -
(Tegnap elém-penderült a Tûz, karmazsin éjben
és láttam lelkem vergõdni lángoktól fojtottan.)

- újragondolt változat -

(Éva Lambrozett)