Fullextra.hu - Malan: Ég alatt

A régi úton halvány lámpafény,
benne én, s a szél motoz talán.
Mint félszeg koldus, úgy suttog felém,
s eltűnődöm néhány mondatán.

Sörről gügyög és az égre mutat:
Csillagok és műholdak szállnak.
-Észre már! -szólok, de ő csak mulat,
rajtam nevet, hogy minek várlak.
-

Nem is tudom. Ma szép az éjszaka.
Ahogy lefoszlik minden anyag,
forma, szín, s mint lyuggatott kalap,
csillog fölöttünk némán, egymaga.

Hideg van. Bár eltűröm számtalan
éve már, megszokni nem lehet.
Veled, vagy nélküled, de elhagyom,
-ma tényleg- hűs várótermemet.

(Sándorfi András)