Fullextra.hu - Captnemo: Régi nyár

Most meg az a nyár jutott eszembe.
A Tisza part, az égbe nyúló fákkal.
Ahogyan a szikrázó napsugarakat
csillogó szemed tükrében láttam.
Óvatosan léptünk, mintha attól
kellene félnünk, felriad az álmunk,
aztán térdig érő valóságunkban, éles
kavicsok között kell utunkat járjuk.
Akkor még nem tudhattuk, halott
gyermeket ringat karja közt az álom,
S hogy a boldogság, mint a rég volt
papírsárkány elszállt, sosem látom.
Nyár jön megint. Napfény, viharok,
új szivárvány. Halad útján a Világ,
és így van jól. Mint az, hogy nem
éli túl születése napját a tiszavirág.

(Káli László)