Fullextra.hu - janus: Ha repülök is / Üvegmadaras barátomnak /

Ha repülök is,
a magasságot nem látom,
föl az égre nézek,
ott keresem vélt igazságom,
mert itt lenn,
hasztalan, hiába kutattam,
a semmiből
csak sehova jutottam.

Ha repülök is,
nem magasba vágyom,
beérném lebegéssel
könnyű vércse szárnyon,
csak felemelkedni,
fel ebből a mocsárból,
hol mindenki temet,
síró szemmel gyászol.

Ha repülök is,
mint reszkető alakzat,
nem vagyok kedves,
ahogy anyának a magzat,
mert ott fenn az égen
készül zuhanásom,
pörögve-forogva
sírhantomat látom.

Ha repültem is,
inkább zuhanás volt,
kövek közé esve
rám borult az égbolt,
komor sötét felhők
súlya nyomta lelkem,
csupán mert egy percre,
egy percre élni mertem.

De repülnék újra,
- ha lenne még erőm, -
összeragasztanám
az összetört időm,
kirúgnám magam alól
a repedt perceket,
megélném azt
amit nekem nem lehet.

(Tóth János)