Lacoba: Az első hópelyhek
Dátum: December 30, szerda, 07:33:50 Téma: 190. szám
Ma levetette őszi ingét az idő,
Apró pelyhecskék játszadoztak pillámon,
Míg tekintetem tűzkeresztségükön nőtt,
Új csillagszórót álmodott a Karácsony.
A pihécskék nem híztak most takaróvá,
Épp egy pillanatot szántak a vetésre,
Hol még a megkésett őszi szellő kószált,
És a hóesésben a Napot igézte.
A közelgő ünnepeken csapong lelkem,
- Csakúgy, mint sok-sok éve mindig, ekkortájt -
Szaladó, rohanó idő sajog bennem,
Mely botladozik az elmúlás homlokán.
Mily jó lenne még apró gyermeknek lenni,
A kicsi Jézuska titkát megkeresni,
És a világot kitárt szívvel szeretni,
Mely szüleim csillagát is átöleli...
…
Ma piheszárnyú advent botorkált felénk,
Koszorút álmodott a bánat hajába,
- Számba vette: Megvan-e már az ajándék? -
Melytől az áldás ragyog mindünk arcára...
Ma tűz és kereszt kavargott a langy' szélben,
Butuska hópelyhecskék értek vízcseppé,
S idei tűzkeresztségük semmivé lett,
Pedig a hópaplannak már jönni illenék...
Ma erejét gyűjtögette a lusta tél,
Míg én karácsonyi lázban égtem ismét,
Hogy csillogó öröm lehessen a miénk,
És büszkén jöhessen majd a kisded közénk.
(Földi László)
|
|