pocok96: Írj!
Dátum: Január 19, kedd, 20:02:38 Téma: 191. szám
Lüktet a lélek, alélnak az eszmék, szárnyal a képzelet
mint a madár, akinek rég kulcsra bezárult ketrece,
s végül visszajut abba a térbe, hová ő mindig is
tartoza. Csattan a lánc koponyák belső falain, hát
lásd a csodát, ami szép, ami jó, s forrása lehetnél!
(Szintúgy, mint ahogy álmodod.) Győz aki bátor, légy te is!
Vesd el a sablont, égjen a máglyán, új lobogóját
ősi koroknak tűzd ki szívedre, lengjen a zászló!
Írd, ami szégyen, írd, ami érdem, írd, ami sokkol!
Sok fiatalnak a dolga megírni mitől pirul álszent.
S bölcs aki visszamereng régmúltba de újítanunk kell:
Írd ami szép, s a szívedhez az ösvényt megleli könnyen!
Tisztelet is kell jócskán, mert nemes ügy a poézis.
Munka gyümölcse lehet csak, nem folyik úgy a papírra,
mintha egy egyszeri listát írna az ember a boltba.
Szárnyal a képzelet, én is vágyom az útra a hátán.
Messze a cél, köztünk még ott van e hosszú élet.
Senki se fogja írni helyettünk szép Irodalmunk.
Édes a terhe: rajta feküdve szárnyal egy új kor.
(Sándor Norbert)
|
|