Fullextra.hu - AngyaliAndi: Jogok és kötelességek

Tegnap újabb verekedésről számoltak be a hírek, amiben nem mindenre elszánt bűnözők csaptak össze, hanem iskolások, gyerekek. Az ember ilyenkor elgondolkodik, mivé fajul a világ? Hová tartunk, ha már a gyerekeinknek is csak annyi a probléma-megoldó képessége, hogy agyba-főbe veri a társát?
Lehet hibáztatni sok mindenkit, a tanárokat, mert már nem tudnak nevelni, a világot, mert egyre csak ontják az agressziót, azt a képzetet vetítik felénk, hogy ha nem kerekedsz felül - bármi áron - vesztes vagy, gyenge, eltaposható. De felelőssége van a szülőknek is, mert talán túlzottan mentegetik azokat a gyerekeket, akik kicsit is képtelenek beilleszkedni környezetükbe, akik képtelenek elfogadni, hogy a szabályok rájuk is vonatkoznak.
Én iskolában dolgozom, szerencsére nem pedagógusként. Nap-nap után látom mennyire tehetetlenek a nevelők, mennyire nincs eszköz a kezükben arra, hogy eljárjanak ilyen esetekben. Mert megengedhető az, hogy egy húszegynéhány fős osztály ne haladjon a tananyaggal, csak azért, mert egy gyerek rendetlenkedik, akit sem fegyelmezni, sem kiküldeni, sem eltanácsolni nem lehet. Még büntetni sem, mert jogai vannak.
Jogai. Valahogy ezzel mindenki tisztában van. De a jogokkal kötelességek is járnak. Csak érdekes módon erről senki nem beszél. Illetve szerencsétlen nevelők beszélnének, de nekik komoly jogszabályok kötik meg a kezeiket.
A minap bejött egy szülő az iskolánkba, mert gyermekét tanszobára kötelezték. Félévi bukás után ez általában kötelező, ezzel biztosítják talán a gyermek számára az év végi felzárkózást. Nagyon sok pont kellene ide most ahhoz, ha szó szerint akarnám idézni a szülő keresetlen szavait. De az már nem érdekli, hogy a gyereknek már most van majdnem hetven igazolatlan órája, hogy a tanárok fél év alatt képtelenek őt arra rávenni, hogy bejöjjön egy fogadóórára, szülői értekezletre. De ha a gyerek bent van, sok köszönet abban sincs. A tanárok, ha azt mernék javasolni; legyen magántanuló, ahol csak vele egyedül foglalkozik az adott tanár, törvénysértést követnének el. De azzal, hogy ez a tanuló feltartja a társait, ellehetetleníti az oktatást, azzal senki nem foglalkozik. Joga van hozzá.
Úgy érzem, ebben a helyzetben csak a szülők tudnának hathatósan tenni is valamit azért, hogy ez a lehetetlen állapot kicsit is változzon. Sajnos nagyon sokan úgy gondolják, nem feladatuk a gyerek iskolai viselkedésének kontrolálása. Pedig mára csak ez a lehetőség maradt, mert minden más egyéb már hatástalan. Amikor sikk az igazgatói intő, mikor buli az irodában csücsülni óra alatt, amikor tudja a gyerek, hiába is hívatják be a szüleit, őket érdekli a legkevésbé, mit tesz, vagy nem tesz az iskolában… akkor talán végre olyan lehetőségeket kellene a tanárok kezébe adni, ami eléri a változásokat. Máskülönben lassan félhetünk a saját gyerekeinktől.
Én már nem tudtam elnézni, óra alatt miként randalíroznak a kezelhetetlen gyerekek. Megkértem próbaképp, ültessék be hozzám őket, tankönyvvel, felszereléssel, meglátjuk, mire megyünk. Érdekes módon, mikor kicsöngettek, értette az anyagot, vagy ha nem is, legalább azzal foglalkozott. Én nem vagyok pedagógus, szülőként sem az engedékenységemről vagyok híres, velük sem bántam kesztyűs kézzel, ezt állítom, de ezt ezek a gyerekek mégis respektálták.

(Laki Andrea)