Fullextra.hu - hzsike: Csillagkabát

Reszket a csipke-dér a fán,
elhagytál minket jó apám.
Lassacskán három éve múlt,
hogy fenn a csillagod kigyúlt.

Lassan már három éve lesz…
Márványon apró bronzkereszt,
ujjammal végigsimítom -
könny nélkül terhem nem bírom.

Állok az árva fák alatt,
hiányod nyomja vállamat,
s fejem lehajtva dúdolok -
pedig a múlás bús dolog.

Csordultig tölt a fájdalom,
tenéked szól a szép dalom;
szomorkás ének - csak tied!
Nem adtam így, még senkinek.

Hangod még most is bennem él -
mozdul a szél, és útra kél,
indulok én is, menni kell,
muszáj beérnem ennyivel.

Esténként, olykor óraszám
siratlak téged, jó apám,
s te látva, szívem, hogy vacog,
csillagkabátod rám adod.

( H.Gábor Erzsébet )