andrew_scorpion: Még csak meg sem kérdeztelek
Dátum: Március 20, kedd, 20:16:58
Téma: 10. szám
...
Még csak meg sem kérdeztelek,
Csak beléptem lelked rejtőzködő templomába,
Hogy zsibongó dallammá szőjem visszatérő,
De mégis oly tünékeny álmaid vibráló vágyait...
Majd önmagam szétszakítva és szélesre tárva
Rejtsem el e lágy szimfóniát szívem zeg-zugába,
S átjárva minden porcikám, legyen kenőolaj,
mikor egy elfeledett érzés próbálgatja szárnyait.
Nem várok, nem kérek semmit tőled én,
Csak amit magadtól is két kézzel nyújtanál felém...
Én már megmártóztam mosolyod misztikus tengerében,
Tudom tehát, hogy partot érve, mit is veszíthetek,
Ezért becsukom szemem, hagyom lényem benned elmerülni,
Hogy meg- és átélve érzelmeid csúcsát, s mélységeit, mint méhlepény
Öleljen körbe, s óvjon a reményveszett hétköznapoktól
Szökőár szerelmed, melyből szomjazóként naponta meríthetek...
Még csak meg sem kérdeztelek,
Hogy volna-e kedved velem szárnyíló madárként a végtelent befogni,
Pedig háborgó tengeredben hajótöröttként más is elmerülhetett,
S szívedbe, mint zátonyba kapaszkodva nekem már nem hagy helyet...
Ez száguldásom talán egy időre megtörheti, de akkor is, azért is mosolygok,
Hisz mi érted belül feszít, azt utcányi gát vagy égbe szökő fal képtelen lefogni,
Nem számít célt érek-e, és az sem, a tűzért, mit eléd teszek, mit kapok cserébe,
Én már attól is, hogy most itt vagyok Veled, boldog vagyok, mint gondtalan kisgyerek...
|
|