csitesz: költő a fán
Dátum: Szeptember 01, csütörtök, 19:57:07
Téma: 203. szám
ülök a fán.
amelyik konkrétan fűz.
a nap a fejemre tűz,
s közben lóbálom lábam,
és minden vágyam,
hogy egy nagyszerű költeménnyel
lepjem meg magam,
amitől keblem dagad, tudva
hogy szaporodnak írásaim, mint a dudva,
és telik a számítógép memória,
mintha néki kellene bókolnia azért,
hogy tele legyen eleve elcseszett verssel.
az idő szép, néha elrepül egy-egy Pegazus,
mutatva, az irányt,
hol a Parnasszus, min ül sok ifjú, vagy öreg titán,
kiknek érdemei felül vannak minden vitán,
hiszen ismerik milyen az igazi szerelem,
vagy magány, mert életük eleve nagy talány,
tarsolyukban van is készen sok szóvirág,
meg megannyi jelzős szerkezet,
mely adja a biztos keretet, hogy
elkészüljön a nagy csoda, mely lehet
szonett, hexameter, vagy micsoda,
lényeg, hogy olvassa az a néhány bátor
ember, kinek lakhelye Záhony, vagy Ulanbátor,
és maradjon fenn sok Antológia, hogy ne kelljen
azért senkinek zúgolódnia, hogy nem hagyott
az irodalomban némi nyomot,
melyet a nyomda nyomott nagy kedvvel,
és kötötték a könyvet, mint a régiek enyvvel,
szóval, tudja meg minden emberöltő hogy
közöttünk él rengeteg jobbnál-jobb költő!
én meg csak ülök a fán, és fűzfán fütyülök,
s jobb dolgom nem lévén annak örülök,
hogy néha kijön számon egy-két kacska rím,
melyet olvasni másnak kínzó kín,
így hát marad a lombok között ülés,
és a világ komoly dolgaira egy jó nagy fütyülés.
( Dr. Dávid József )
|
|