szilfer: Corona Borealis
Dátum: Október 26, szerda, 18:21:41
Téma: 205. szám
Bohó ifjú fejjel bánat ért egykoron,
világgá indultam túl a vén meggysoron,
fájdalmam kicsordult, s búval bőven telten
fásult lélekkel az útra sem figyeltem.
Csüggedten bámultam a messzeségbe fel,
hol a mese szerint angyalkar énekel,
s a véges ráció képzeletbe tér át:
pára borította a távoli szférát.
Az Istent fürkésztem hunyt csillagok között,
de a tekintetem felhőkbe ütközött.
Fények kapurését mindhiába lestem,
csak bűn kormát láttam a holdtalan esten.
Le is mondtam róla, s legyintettem némán,
a Mindenség Ura mért figyelne énrám?
Bizonyára ott fenn temérdek a dolga,
mit akarok tőle, botor földi szolga,
sokadrendű férge e kis sárgolyónak,
kit majd csendben visz el Charonnal a csónak.
Csak álltam ott bénán elgyengülő hittel,
az ördög tán máris elevenen vitt el?
Kábulatból tértem észhez éjfél fele,
mikor megérintett a mennyek friss szele.
Búcsúzni néztem fel még egyszer az égre,
amit egy áramlat kitisztított végre.
Nyargalt a tekintett csillagfény soron át,
míg meg nem láttam az Északi Koronát.
Meghatódva álltam, hitemben maradtan,
érezve, hogy figyel a Nagy Láthatatlan.
(Szilágyi Ferenc)
|
|