Fullextra.hu - cirimok: Egy halott galambhoz

Kedves Olvasóm, naturális verset készülsz olvasni!
Nem akarok senki lelkébe, ízlésébe gázolni, ezért szólok, nehogy kellemetlen meglepetés érjen.

Dög, ki hanyatt heversz belváros betonján,
Nem törődsz polgárral, a világra szarván…
-Juj, dög! –kiált fel az aprócska gyermek,
és csak félrerúgnak, kutyák rádvizelnek.

És senki sem modja: Nézd, egy halott madár!
Ím, fekszik a porban, pedig magasan szállt…

Nézlek, halott jelkép, küldötte a Sorsnak,
Hogy csodáltak egyszer, kik most rátaposnak!
Ó, hogyan szerették cigány-szerelmedet,
Begyes járásodat, büszke-szép röptedet!

Mily jelképe voltál szívnek, szabadságnak,
Gondtalan életnek, mindenre szarásnak!
Hány ember óhajtott cserélni tevéled-…
S így, szabad halálban: hányan követnének! (?)

(Budai Ferenc)