trendo: A Rozsdaövezet ciklusból
Dátum: November 17, csütörtök, 16:54:56
Téma: 206. szám
(jelenkor)
Az Életkerék ismét csak fordul
és pont azok vannak megint fölül,
akik miatt a szegény gyomra kordul.
A csóró csak bámul. A napi lét
a söröskorsó mögött hitványul lapul.
Béred bevallani elég az alátét.
Ígérnek fűt-fát a pártok. S neked mi jut?
A közmunkán kiosztott ásók és lapátok…
Ezt öröklik tőled majdan a Fiúk.
Szerettél volna rájuk büszke lenni.
Ám nyíló értelmük rég nem rád figyel,
nekik már a célzott reklám az első,
a márkás cipő, az új kütyü az égi jel.
(külvárosi kocsma)
Ronggyá olvasott ponyva ez a város.
Elcsépelt történet, poénját unom.
Nincsen már semmi, ami idefűzne,
elvásott a béklyó, meghalt a húgom.
Fásultan ásít rám a foghíjas környék.
Az ínség mészkeresztet firkál kirakatra.
Nincs sehol vevő, lassan már eladó se,
rozsdapor szitál a redőnyről lakatra.
Fáradt olaj csillan a tócsa felszínén.
Nem tudok sehol egy pohár vizet inni.
Nagyhangú szónoklat reményről beszél,
bár látnék valakit, aki tudna hinni…
Összekarcolt asztallap a szívem.
Napi rovátkáját vési a jelen.
Jó volna egy verssel mindent felülírni,
hadd maradjon emlékezetes jelem.
Sok hiú reményem romokban,
a fölöslegesség érzése rám tapos.
Fizetek. Az ajtóból visszanézve látom,
listáján áthúzza nevem a csapos.
(Kajuk Gyula)
|
|