Malan: Valami rozsdamarta
Dátum: December 27, kedd, 14:05:21
Téma: 209. szám
Valami rozsdamarta csoda,
amire ilyenkor gondolok,
valami titkosan fénylő,
amit még megtisztíthatok,
valami elemi, ősi erő,
mint a legelső atom magja,
benne az élet igéje,
szikrázó, izzó magma,
s körülötte a gyűrűk,
a minden-részletek:
milliónyi szándék,
mégis összecsengenek,
s ha erre gondolok,
szinte visszatér hitem. Igen!
Valami kedves Isten
is van ott talán, e titkos
gyűrűk metsző sugarán,
s meglehet,
ha szétforgácsolódik
majd e rend,
leheletével újra fényt teremt,
egy új harmóniát.
Valami rozsdamarta csoda,
amire ilyenkor gondolok,
hogy nem csupán a porból,
s tán bűnös sem vagyok,
hanem csak: élek, élek.
S ha néha dobbanok,
azt mélyemből teszem,
felizzó lényegemből,
akár a világegyetem,
s éppúgy pulzálok én is,
hiszen mit
összehúznak szívem izmai,
végül mind kiengedem.
És muszáj, hogy így legyen!
Hogy létezzen valami csoda!
Egy apró, egy örök szikra,
szívem epicentruma,
amit még helyrehozhatok,
amiben újra születhetek,
s amiből elindulhatok végre,
feléd.
(Sándorfi András)
|
|