Fullextra.hu - Fenyfa: Éjben az út

Mikor a szó bent ragad
nyögve,
lelked gyûrt papírja
reccsen,

mikor elakad a hang,
reszketsz,
mert szíved megszakad
csendben,

s fojtogatja torkod a
tétlen,
tehetetlen, néma
léted,

mikor szemhéjad száraz,
s tapad,
éjben az út hova
szalad?

Messze az idõtlenségbe,
puha,
örök ölelésbe…
Haza…

(Zámbó György)