Fullextra.hu - lambrozett: A paramnézia bája

Milyen messze lehet az Óperenciás?
Miféle cipő kell, hogy addig eljussak?
Varrassak-e köpenyt, olyan bűvös-bájost?
Ki segíthet ebben? (Nekem bonyolultak.)

Kell-e vinnem rózsát Valaki sírjáról, s
lendíthet-e majd az jó-tündérségemen?
Lelkem átlényegül anélkül is vajon?
(Talán elég csupán, ha főm belevetem.)

Súlyos kérdéseim viccesen hathatnak...
De emlékszem, mikor ott álltam a parton.
Melyik életemben vagy holtamban tettem?
Nos, ezt bizony nehéz volna megmondanom.

Sípgyártók eltűntek, fütyölhetek számmal,
hétmérföldes léptet álmomban sem kapok -
hamu sincs, amiben pogácsám sülhetne...
Kihalt óriások közt járok most gyalog.

Győzőm lesz a medve, oroszlán és kígyó,
nézhetem üveges szemekkel a kaput....
ahonnan kikiált majd egy csengettyűhang:
- Mi nem vagyunk sehol, másé a Déja vu-d.

(Sztancsik Éva Lambrozett)