Fullextra.hu - Teru: Almafa virága

Este van, hullik az almafa virága,
mint szemfedő, borul az álmodó világra.
Fátyolos szemekkel követem szirmait,
repülnék én is, de lelkem, az nincs ma itt.
Harmatos varázslat borult a tavaszra,
kismadár válaszol szerelmes szavakra,
dalolnék én is, ha lennének szárnyaim,
ha lennének vetve a földbe még álmaim,
hullatnám szirmaim...

Keletre tekintek, arra már este van,
csend van és nyugalom ott, s milyen messze van...
Búzaföld között a pipacs hogy integet!
Csak egyszer még látnám, de jól tudom, nem lehet.
Köröttem fehér az almafa virága,
szép ez a világ, de nem olyan, hiába...
A tegnapot keresem, s nem tudom hova ment,
pár hideg emléke maradt csak idebent,
s egy szemfödő odalent.

(Gligorics Teru)