Fullextra.hu - agnes: A nap szerelmese

Ébredező este mosolyával
Csókolt meg az éjjel.
A csokoládésűrű éjszakából
Hozott egy falatot.
Édes íze vigasztalta lelkem,
Boldogságot adott.
Rám törtek az emlékek,
Volt közöttük
Fájdalmasan nehéz,
Árvízként hömpölygő folyam,
Gyöngyökként guruló karátok
Gyémántos cseppje,
Minek súlya van.
Virágok illatával érkezett
Ami átölelt,
Vállamra hajtotta fejét.
Édes ízű csókoknak emléke,
Ajkamon olvadt el mint a méz.
A vágy rózsákat festett bőrömön,
Égetett mint csókoknak heve.
Nem csodálkoztam rajta,
Mikor azt mondta rám,
Én voltam a nap szerelmese..
Az érkező fátyolhajú hajnal,
Nékem adta csillag harmatát.
Álomba ringatott sok sok emlék,
Még láttam a reggel mosolyát,
Útra keltem egy álom gondolán,
Mikor a szél hullámokat
Sóhajtott reám.

(Szemendei Ágnes)