Fullextra.hu - kisssp: Nyár végi szonett

Kék porában hentereg a holnap esti láz.
Fák alól tekintget rám a kopott hírű múlt.
Nem fogad be többé álom, mézkalácsos ház,
szőke társak, szenvedélyek, keskeny ívű út.

Hová tűntek szőlőskertek, hársszagú hegyek?
Merre jár a mannaízű, lángos arcú nyár?
Körbe zsongnak megfáradtan, elhajtott legyek,
testem immár foltoktól és sebhelyektől fáj.

Hajnalban, ha száraz szemmel mozdít meg az ágy,
elbotorkálok a nehéz, kopott hárs alatt.
Kezedben a pálmaággal most is reám vársz,

csak te vagy már énnekem, az idő elhalad.
Kék porában elmúlik a tegnap este, lám
álmainknak píros arca mégis ránk talál.

(Kiss Péter)