Fullextra.hu - Millali: Mert égni kell

Lám, eljött megint az idő,
hogy meggyújtsam lámpásom,
s a titkos, por-sötét eszmék,
melyek nappal a padláson
hevernek kényszerű kelletlen
kíncsomókba kötve, vagy
tehetetlen vággyal simulnak a csöndbe,
most behintve létüket lehetőség porral,
dugják ki fejüket, s bizalommosollyal,
élére fésült, gondos frizurával
nyargaljanak szerte, és tudassák,
közöljék, az életunt világgal:
eljöttünk újra, megint csak itt vagyunk,
s addig jövünk folyvást, míg nyomokat nem hagyunk.
Éji bogár szárnyán rebben így fel szándék,
ha hívja, húzza, hajtja lángízű ajándék,
s nekimegy a fénynek, óriási hittel,
átszellemült vággyal,
hogy a tűz hamvad itt el,
ha nincs aki táplálja,
hát átnyújtja életét,
hogy ne fájjon hiánya.
Bogár mivoltomnak tűzben epedését
elvenni nem lehet,
hisz úgy feni kését az élet köszörűjén,
mint gyanútlan gyerek,
kit egyensúlyra tanít oktató mestere,
ki egész életét fél lábbal élte le.
Ha nem akarná Isten, hogy tűzben égjen énem,
szóvá szított szentség lenne az én bérem,
s úgy tiltana el e táltos torkú lángtól,
hogy hamut hinne hitem, a hitetlen vágytól.

(Millei Lajos)