Fullextra.hu - skorpio: Életrajz

Születtem egy hideg, téli hajnalon.
A véres világégés kellős közepén,
Balatonakarattyán, ha jól tudom.
A nevem Péter lett, a sziklakemény.
,
Pestszentlőrincen hajtom álomra fejem,
Verset mondok, olykor dalra fakadok,
Már nyugdíjasként élem az életem,
Hatalmas terveket már nem kovácsolok.
,
Lelkem szép gyermekei a verseim.
Nem derülsz rajtuk, mint hamis prófétán.
Már Attilával vallom : Kész a leltár,
,
Játszottam az érzelmek lágy húrjain,
Megéltem, mit sorsom csak nekem szán,
Élek még, és ebbe más is belehalt már.
,
Éltem nagyrészt az „átkosban”
Hol pártpapok okádtak programszöveget,
A nagyközösség dalait daloltam,
De nem volt őszinte társ ki szeretett.
,
Most érzések kavarognak bennem
Gondolatok keresik a szót
Toll sercenése hallik a csendben
Papírra önti a mondanivalót.
,
Úgy élek már csak napra-nap,
Mint vaksin elszánt hegymászó,
Ki elhullott társait siratva,
,
Mégis töretlen tovább halad,
Mert a fenséges csúcsra vágyó
Ábrándja, mindig tovább sodorja.

(Kováts Péter)