Fullextra.hu - a_leb: Sötét, hideg

Ligetnyi térben állok, a csöndje zárja rám,
s az álmok úgy ragadnak ereszre, fákra, mint
ahogy vasárnap este ezernyi ház falán
remegve fest a lámpa királyi baldachint.

Sötét szavakba fúlva, törött üvegzenén
lebegnek át a fények; az ünnep messze jár,
az ott talán az élet, az értelem, nem én,
pokolra húz az álmok üzére; lesz-e nyár?

Magányos esti csillag idézi rám az űrt
ezüst idők tüzének örökre-dallamán,
szünetnyi fagyzug áltat; egy álom összegyűrt,
minek, kiért tagadjam, ha újra hallanám.

Fagyott mesékben állok a téli ég alatt,
varázsa jégvilágot idéz... ha lenne még
szerelmes ébredésem, ha kis parázs maradt,
ha lángra gyúlna bennem a gyáva pillanat,
világokat tarolna a csend, mi bennem ég.

(Hepp Béla)