Ketykó István: Késett vallomás ... Dátum: Március 27, kedd, 06:24:40 Téma: 11. szám ... Ketykó István: Késett vallomás robog feléd mielőtt vörösre vált a szemafor - Feleségemnek már huszonkét évet késett vallomás robog feléd mielőtt vörösre vált a szemafor volt levél is ami emberöltőket késett s mikor kézbesítették volna a címzettnek az már az örök vadászmezőkön pihente ki földi fáradalmait késett de nem elkésett vallomás robog feléd próbál szíved közelébe érni mielőtt vörösre vált a szemafor egy vallomás egyszerű sallangmentes sóhajszerű de férfiasan őszinte vallomás melyet már illett volna korábban elmondanom neked sokszor volt már szám ráhangolva akár az íj feszített húrja de valahogyan mindig leengedtem földre fektettem a tok mélyére zártam nem mintha féltem volna elmondani leírni egy üres fehér papírlapra tudod sok-sok vers vallomás(féle) hagyta el ajkam és tollam mely hozzád szállt talán nem is voltak suta buta vallomások őszintékre kíméletlenül igazakra sikeredtek de egyetlen vallomást soha nem fogalmaztam meg a két évtized alatt mióta hitvesem szerelmem őrangyalom vagy ez pedig csak késve most robog feléd mielőtt vörösre vált a szemafor – soha nem köszöntem meg a nyugtalan altatókkal sem pótolt rossz álmaid a szinte skizofrén dühkitöréseid melyek rendre miattam voltak nem köszöntem meg a virradatokat melyeket mégis mellettem töltöttél a nappalokat mikor enni inni adtál szinte tehetetlen testemnek s azokat a kórházban töltött hónapokat amikor úgy ahogy helyrepofozták fájó lelkem és tagjaim nem volt kötelességed törődni velem te mégis mellettem maradtál betartva az oltár előtt tett fogadalmad: holtomiglan holtodiglan tudd meg hát sokszor (mindig) fájt ha sírni láttalak legyen ez a késett vallomás szerelmem és szeretetem megerősítése csak azért vagyok még e földön mert vigyáztál rám tudd meg hát egyetlen nő sem pótolhat annak ellenére hogy sokszor nem ezt mondtam gyarlón fölényesen vágtam a szemedbe a hamisat nem kellesz van más nő ki bármikor pótolhat de hazudtam neked akaratomon kívül de itt e vékony sokszor fájó mellkasomban mindig jelzett egy hang és figyelmeztetett nékem csak te vagy a NŐ az ASSZONY a KEDVES a HITVES csak te vagy az ANYÁM a NŐVÉREM a HÚGOM csak te vagy MÁRIA a medálon mit tőled kaptam egy iszonyatos napon s melyet a nyakamban viselek azóta is az érme túlsó felén meg JÉZUS tudom már nem érhet nagy baj védenek ők óvnak s hiszem halálomig velem maradnak azután már nem kell medál nem kell hozzá szép lánc mert mindennap az idők végezetéig (remélem) velük leszem... már huszonkét évet késett vallomás robog feléd mielőtt vörösre vált a szemafor érzem lelked megérinti ez az egyszerű vers velem élsz továbbra is velem fekszel kelsz öregszel és megbocsátod hogy ha késve lihegve fújtatva de mégis elértek szerény szavaim tudom lehajolsz értük összeszeded azokat sorba rakod mint egykor az almákat anyám a szekrény tetején s ha megszomjazol le-leemelsz közülük egyet és megkóstolod valamelyiket rám gondolsz majd akkor is ha már nem leszek e Föld nevű égitesten rám gondolsz s tudni fogod: mindig szerettelek ha késve is de csak kiszakadt mellemből egy vallomás és szívedhez ért mielőtt vörösre váltott volna a szemafor... Verőce, 2003. augusztus 10. Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu http://www.fullextra.hu Az írás webcíme: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News3&file=article&sid=186