obbb: Hoppá
Dátum: Június 20, szerda, 21:03:14
Téma: 235. szám
A Hoppá észrevétlenül simulna a bányászváros panelnegyedébe, ha a füstfelhőbe burkolódzó törzsvendégei időnként nem lepnék el a bejáratát, és elkerülhetetlen veszekedéseik nem vernék fel a környéken gubbasztó galambokat.
Fizetésnapok környékén az utcán vágni lehet a füstöt, amit az egykor kevély bányászok és asszonyaik eregetnek olcsó, töltött cigarettáikból. A bánya már vagy tíz éve bezárt. Azóta az őslakosokat a gyártósori munka vagy a munkanélküliség kergeti a Hoppá búfelejtő karjába.
Odabent évek óta nem festettek ki, a megsárgult falakat itt-ott takaró plakátok egy letűnt kor emlékét idézik. A székekről és asztalokról mára lekopott a lakk, a pult hajdan sárgás-vörös téglái megbarnultak. Sokszor bevonz ez az idejemúlt idill.
Egy sör mellett bámulom Rozi zenegépre koreografált, ütemtelen táncát. Aki időnként körbetekint, és ha nem látja féltékeny urát, táncközben felrántja kinyúlt pólóját. Ekkor kivillannak ráncos, lógó mellei, eközben a szerencsétlenebbek megpillanthatják a hónalján terebélyesedő szőrpamacsot is.
Rozi arcát eltorzítja az alkohol és a Józsitól naponta kapott pofonok sora. Ő mégis örökké vidám, önfeledten élvezi az életet, elhízva, fogatlan, és csak arra vár, hogy valaki dobjon a zenegépbe pár forintot.
Velem egy évfolyamba járt általánosba. Akkoriban kacérkodtam a gondolattal, hogy szerelmet valljak neki.
Józsi amikor észreveszi Rozi produkcióját, hamarjában lekever neki két sallert, hogy észhez térítse. Felesleges ez a tortúra, hiszen asszonya már nem kell senkinek. Felbolydul a Hoppá közönsége, kettéoszlik, ki Rozit, ki Józsit szidja.
Józsi kivezeti asszonyát, miközben annak kurva anyját szidja. A földig érő ablaknak támaszkodva nézem, miként betérnek a szemben lévő közértbe. Ahonnan később egy szatyor paradicsommal és egy szatyor paprikával támolyognak ki. A szatyrokból kilóg egy-egy kétliteres műanyagpalack bor. Mindkét szatyrot Rozi cipeli, előtte méterekkel lépdel Józsi.
Kimegyek a Hoppá elé, onnan követem további útjukat. Rozi nem bírja a súlyt, megbicsaklik, egyensúlyát veszti, és az út mellett futó vizesárokban landol. A paradicsomos szatyor kirepül kezéből. Ő az árok mélyén, a hátán rúgkapál. A paradicsomok szertegurulnak az úton, és egy teherautó péppé passzírozza azokat. A műanyagpalack átgörög a túloldalra. Józsi visszafordul a rebellióra, rohan a palackért. Magához öleli, mint kisded gyermekét. Visszabotorkál az út ezen oldalára, és elveszi Rozitól az épen maradt paprikás szatyrot, és a másik palack mellé szuszakolja a megmentett bort, majd továbbindul.
Odarohanok, próbálom Rozit kihúzni a vízből, de Józsi visszanéz, és rám szól:
„Hagyd! Jó helyen van. Majd hazatalál.”
(Végh-Bodor István)
|
|