Fullextra.hu - Heti ajánló

A Főporta 11. számából két alkotást ajánlunk külön is figyelmetekbe.

Van vers, próza, melytől felderülünk, van, amelyik után elszorul a torkunk, könny szalad a szemünkbe, de olyan is, melynek az igazságai kapaszkodnak mélyen az elménkbe. Van irodalmi alkotás, melytől elnémul az olvasó, csak csöndben ül az utolsó sor végén, mint katartikus film után a moziban, és minden szó feleslegessé válik. És van mű, mellyel ugyanígy járunk, mégis, gondolatokat generál bennünk.
Így születik hétről hétre a heti ajánló - egy-egy vers vagy próza elolvasása után muszáj szólnunk.

Szkallas: A Bükk c. verse Captnemoban indítottak el gondolatokat:

Azt hiszem akár csupán jómagamból kiindulva), az Alföldi emberek mindig is csodálattal néznek, gondolnak a hegyvidékre, a hegyekre. Szkallas barátom versének első részéből is ez derül ki:

"Az Alföldön születtem, folyót, dombot - hegyet
sihederkoromban láttam először, amint Pestre
kerültem."
A Gellérthegy... Sokunknak jelent ez a hely sok emléket. E versben is megjelennek
az emlékek, beágyazva a gyermekkor más beivódott képeivel: egy proli ház, a
szülői aggódás, csavargások. Mind megvan a versben.
Aztán ahogy a költő is vallja:

"a hegyek vonzása nőtt
velem. Bejártam a rengeteget, de még ma is szívem
szorul, ha vágyam a hegyek királya, a Bükk után,
mint melankólia tör ki rajtam!"
Hogy aztán mennyire vágyik a Bükk után, és mennyi mindent jelent az író számára, azt
sok szép sorban, képben tárja elénk.

"és mehetsz, vándorlásod közben,
mint semmi más hegyeken, hutákon át, "kövek"-en,
szénégető boksák nyomán, sellős, sebes vizű patak
mentén, őzek, vadak..."
A verse végén, mintegy összegzésképpen megfogalmazza (vagy csak próbálja,
hisz elmondani nem oly egyszerű, pár sorban), hogy mit jelent számára a Bükk.
Úgy hiszem, ajánlómat itt kell, az ő szavaival befejeznem, mert szebben nem
lehet, többet elmondani végképp. Javaslom, olvassátok el az egész vers-vallomást!

"De a Bükköt, mint gyerek
az anyját,... abból csak egy van. . sohasem feledem!
Szív sajdul, ha Rá gondolok, maradok, szerelmese!"

Gallatea: Néma szerelem c. verséhez én bátorkodtam írni ajánlásképpen néhány mondatot, bízva abban, hogy felkelti a ti érdeklődéseteket is e vers iránt:

"Én azt szeretném, ha némák lennénk" - az alkotó ezzel az egyszerű, mégis figyelemfelkeltő mondattal keretezi a versét. Kíváncsivá teszi az olvasót e pár szó: ha szerelmesek vagyunk, érzéseinket szeretnénk világgá kiáltani - vajon, mitől is lesz "néma" ez a szerelem?
Gallatea verse csupa izzó erotika. Szókimondó alkotás, mégis, finoman árnyalt jelzői igazi költeménnyé emelik a verset. Különlegessége számomra abban is rejlik, hogy a hálószobai jelenetet természeti képekkel ötvözi a szerző. Megragadó, egyéni kép például a "hóbucka comb" kifejezés, mely gyönyörű párhuzamként szolgál a villanó, "fekete-vörös" ínyhez. A már-már "állati", ösztönös vágy erőteljes képét ügyesen finomítja a halványrózsaszínné változó lepedő. Csupa szín ez a vers, ahogy látjuk: hófehér, vörös, fekete, rózsaszín - az olvasóban önkéntelenül is felidéződnek saját szerelmi, szivárványban játszó szerelmi emlékei.
Megjelenik a téli erdő, mintegy lehűtve a szenvedélyt, de csak annyi időre, míg egy újabb szikra lángra nem lobbantja a "reves fát".
Az alkotó végül ráerősít a mondanivalóra a keretező mondattal: "Én azt szeretném, ha némák lennénk" - és tényleg, csak a pattogó tűz hangja hallatszik, ahogy újra lángra kap a vágy.