hzsike: Nyárszerelmem
Dátum: Szeptember 14, péntek, 18:34:31
Téma: 239. szám
Sárga avarba halt a nyár,
a fák tövében tarka hant,
reszketeg ágon két madár,
tépázott tollú méla pár,
gyönyörű gyászdalt sír a lant.
Aranyló őszbe fúlt a perc,
zokog a szél is, hű barát.
Lehajtott fejjel útra kelsz -
kérdezlek, ám te nem felelsz,
máshol keresel új hazát.
Menj csak te nyár, te szép, csaló,
elleszek én az ősz ölén,
s vágyam, az égbe szárnyaló,
örökké lángló, lázadó,
kialszik majd a tél kövén!
Szeretlek őszöm, téged is.
Annyiszor megcsalt már a nyár,
bolond, ki mégis benne hisz!
Bár, álmom néha messze visz,
vigaszt nyújt tán, e rőt talár.
Szoríts magadhoz, s úgy ölelj,
feledjek minden rosszat én,
csitul talán, e szívzörej!
Megváltást várok - jöjjön el -,
remény, a létem mély sebén.
Gyönyörű nyár, mondd, lesz-e még
szeretni téged, alkalom?
…amikor lángra gyúl az ég,
s mint ahogy régen, újra ég
vadtüzű csókod ajkamon.
(H.Gábor Erzsébet)
|
|