Fullextra.hu - Csizmadia László (csizi)

Csizmadia László (csizi): Opálsárga álom

Ki voltál, ki voltam?
S hogy még áll a bál,
talán nem is rajtam múlik
a nap még rám talál.

Opálsárga álmom, már
lassan porlik szét,
urnafalba zárják hamum,
s vágyaimnak erdejét.

Halvány sugár lettél,
a temetőben sárözön,
utánad hol csend a minden,
lassan oda költözöm,

az Univerzum sugarába,
csak egy árva holdvilág,
oda hol a csend a minden,
s nem "tigris a sárga láng."

Ki voltál, ki voltam?
Még mindig áll a bál.
Fatális, vagy rajtunk múlik
sárga láng ha ránk talál?

_________________________________

Csizmadia László (csizi): Esti fohász. ( Thaonak )

Látatlanok lesznek, mégoly az Istenek,
Engem aztán mégis megismertenek,
Látszanak még néha, fajzatos ördögök,
Kicsike házamban velük kötözködök.
Aprócska virágom megöntözöm néha,
Voltam én már bűnben, voltam én már léha,
Voltam én már poklon, cirkuszi porondon,
Majd elnyűtt az Isten, hitemben a sorsom.
Elnyű majd az álom, nyugalmam kívánom,
Csak még egyszer bírjam, öntözni virágom.
Csak még mostan harcra, hív az élet arra,
Nem bukhatom még el, kicsi virág bajra.
Ha majd egyszer hívnak, büszkeséges hídra,
Úgy megyek el s hagylak, subám felakasztva.
Szeretőt talál majd, virágom, s jegenyém,
Minden esti fohász, ez lesz csak az enyém.