Fullextra.hu - LEKA: Őszöm

Felettem feketés fellegek kúsznak,
halovány arcomra rózsát fest a szél,
és tövisfájdalmak maradnak túsznak,
míg fogva tartanak,őszöm elalél.

Szállongó hárslevél, mind keringőzik,
felkavarja bennem a megtört múltat,
- távoli tekintet még elidőzik,
selyemlő emlékek fészkébe bújtat.

Ködhomály kérgébe fénysugár karcol,
lassan feltárul az elveszett világ,
és örvénylő jelen lázával sarcol,
s felpezsdül lelkemben bizarr kapzsiság.

Most mindent magamnak akarok megint!
Kavicsok csendjéből érkezik a hang,
csintalan sugallat csalfán meglegyint,
s szívem kalimpál, mint félrevert harang.

Harsány színeivel az ősz átkarol,
lépésenként lapoz levelek között,
ahogy suttog a szél és hozzám hajol,
érzem, hogy szemembe reménykönny szökött.

(Ligeti Éva)