Fullextra.hu - pintersz: Szerelemország

Létezik egy érzés, talán egyszer az életben megtapasztalhatjuk azt a csodát, amikor az ember szinte kilép a fizikai mivoltjából és könnyedén szeli a felhőket valahol a menyországban. Amikor minden csodaszép és gondtalan, mert nem érhet semmi baj, hiszen valaki ott van, aki nagyon szeret, akit nagyon szeretünk és vigyáznak ránk az égiek. Mintha csak ránk figyelnének és ők is, igazán csak minket szeretnének.

Velem is megesett - egyszer, igazán.

Voltam én már jó, rossz, jó szerető, rossz szerető, igazi angyal és világrossza, vidám és szomorú, voltam fenn és voltam lenn, szerettek és gyűlöltek, de egyvalami nem voltam még soha: igazán, igazán-nagyon szerelmes. Egészen addig a napig.

Mert történt ugyanis, hogy azon a csodálatos őszön, a 2008.- év alkonya felé közeledve oda vezéreltek. Igen, a szerelem országába, ahol azelőtt már négyszer jártam. Valamiért nagyon szerettem, mindig visszahúzott a szívem, s bár tudtam, nekem ott dolgom van, sohasem gondoltam, hogy a világ minden gyönyörűsége vár rám azon a helyen.

Budapest, Ferihegy 2A, chartergép, Tunis Air, előtte egy laza sör. Repülés, buszozás, egy elbarmolt éjszaka egy majdnem szép nővel -ráadásul igen csúnyán berúgva, középszerű vagy inkább kis stílű emberek, langyos sör, rossz légkondi, nem túl napos idő, a 2058. szoba.

Kirándulás Hammamet belvárosába, zsúfolt bazár, reggelente edzőterem, teljen csak az idő, nem is igazán jó nyaralás ez...

Egy reggeli edzés a szálloda magányos kis edzőtermében, úgy 9-10 óra lehetett. Egyedül mélázva a teremben, lelkem magányával amely már régóta részévé vált az életemnek. Váltakozva jönnek szép és szomorú gondolatok, emlékek, kis dobozok, melyeket a 32 év alatt töltöttem tele földi kirándulásom során. Tervek. Kicsik, nagyok? Egyre megy - mert az ember 32 évesen teljesen egyedül a világban néha felteszi a kérdést: miért? Hol csúszott ez félre? Kérdések, kérések és seholválaszok semerre. A dobozok üresek. Átjár a fizikai lét, lassan alámerül a szellem és legyőzi a jelen rideg racionalitása, lassan már nem hiszel a mesékben. Gyorsan felnőttél, nem tudod mikor, de megtörtént. Emlékszel még a tündérekre, amikor repültél a felhők felett mint Peter Pan és Dudás, és a gyermekkor többi csodája és egyébként is, mikor éreztél utoljára boldogságot? Amikor önfeledten a világba kiált a lelked és tudod... az a hatalmas jóleső ölelés... Közben "zajlik a nagy színjáték és Te is hozzáírhatsz egy sort".

De nem mozdul a toll, talán kiszáradt, talán görcs állt a kezedbe, de a lényeg, nem jönnek a betűk. Erre készültél, ezért tanultál és tapasztaltál, de közben elveszítetted az erőt, amely a kezet vezeti. A boldogság az, drága barátom, csak úgy látszik, hogy már réges-rég elköltözött innen.

A terem közben egyre forróbb, átbukik a késő őszi nap az épület felett, a sugarak áthatolnak az ablakokon. Rajta pajtás, fejezd be a gyakorlatot, mert még negyed óra és erre sem lesz lehetőséged, itt sülsz meg Hammamet Jasminban, az Iberostar Solaria szálloda alagsorában, egy 25 kilós egykezes súlyzóval, meg a telepakolt és mégis üres kis dobozkáiddal, egyedül...

Álmosan kinézel az ablakon, s hajtanád le ismét a fejed amikor...

Villámcsapás, óriási villanás, a világ legnagyobb vihara tör ki. Szétrebbennek a dobozok, a fizikai lét megszűnik, csak a szív marad és életedben először hallod ily hangosan dobogni. Azt gondolod, álom, de mitől lennének ilyen szép álmaid? Nem, ez a való. Felugrassz, kinézel az ablakon és még mindig ott van… Elindul a lépcsőkön lefelé, és nem tudod levenni róla a szemed… Körétekert kis lepel, könyv a kezében és angyali arc. Egyszerre azt érzed: én érte születtem. Hogy boldoggá tegyem, hogy szeressem, hogy mindent ami vagyok, mindent ami lehetek neki adhassam, csak még egyszer láthassam Őt, ha csak egy percre is...Mert tudom, láttam már Őt, ha nem is itt, a most 32 éve tartó kiránduláson, hanem egy másik úton, de láttam már és Szeretem. Szeretem öröktől fogva.

Azonnal indulás a partra. És ott van, ül a csodálatos kékszínű tenger partján a forró homok és a lágy habok határán, olvas. Nincs kérdés, nincs semmilyen kérdés, az agy, a test megszűnt, eltűnt a viharban. A szív elindul hozzá és leül, vele szemben.

- Szia, mit olvasol? - ennyi... Tanultál, tapasztaltál, még azt is hitted eddig, hogy néha szerettél, de nem. Te most szeretsz, most érzel, most vagy itt és mégis, csak ezt tudod kérdezni. Ilyen egyszerűen, ilyen semmit, és igen, ilyen gügyén.

De az álom-való folytatódik, beszélgetés és "Shrek"-barátunk (csoportunk egy termetes tagja) megindul a víz felé. Vele tartunk, ürügy, 40 másodpercig tart a közös társalgás.. Ekkor megérinted Zsuzsikát, a mennyei angyalt, bedobod a mélyebb víz felé és utána nyúlsz, megfogod a kezét és többé nem engeded el.

Együtt úszol Vele a kék habokban, átölel a csoda s te átölelheted a csodát. A lelked zokog az örömtől és az életedet adnád ezért az egy pillanatért.

Ölelés, itt a nagy ölelés és megtörténik, életed első igaz csókja amely jázmin illatú, mézédes és benne van az összes szeretet, amit ebben a világban kaphatsz. A pokol bezárt, a mennyek országa örömmel fogad, ahová együtt repültök el.

Színekkel telik meg a világ, a madarak már nem némán énekelnek, mennyei hangok, ízek, illatok és érzések vannak, megérkeztél.

Hívják ezt menyországnak, nirvánának, de én boldogságnak hívom. És az enyém, megkaptam a csodát, ölelhetem Őt, szerethetem.

Este, a társaságtól elvonulva a shisha kellemes, bódító illatába burkolózva kettesben a világunkban, melyet együtt élünk meg, amely most születik -nekünk. Két összefonódó kéz építi, egymásba kapaszkodó újjak és mézédes csókok, jázminillat mindenfelé.

A csoda kitart, a csoda teljesedik, Tunézia összegyűjtötte a világ minden szerelmét és most nekünk adta. Szerelemország megszületett, kis érzések, kis szívek, kis csókok és csak ketten laknak benne. Mi ketten, s mindenütt jázmin, és egy kékszínruhás tündér, arany cipellőben, felém nyújtja csodaszép, angyali kezét. Jázmin Hercegnő Ő...

Szerelemország a miénk.

Ha becsukod a szemed is látod, s a tündért is. Boldog világ ez, ahol végre újra összekapcsolódik az örökkévaló. Nem szeretnék elmenni innen. Nem fogok elmenni innen.

A tündért itt fogom boldoggá tenni, mindörökre.

Szerelemország a miénk...

(Pintér Szabolcs)