Fullextra.hu - A kirakatot Máté László (winner) állította össze és ajánlja figyelmetekbe

Azt gondoltam, hogy az irodalom adta lehetőséget felhasználva elviszem a kirakat olvasóit egy hamisítatlan irodalmi szüretre.

Ősz van. Bár sokan nem szeretik az őszt, azt még senkitől nem hallottam, hogy nem szereti a szüretet. Aki volt már szüreten az tudja, hogy ennek a cseppet sem könnyű munkának van egy megmagyarázhatatlan hangulata.
A szüret többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő.
A szüretelésnek mindig volt egyfajta rituáléja. Az emberek kalákában szedték le a szőlőt, rokonok, ismerősök segítettek be, akiket a gazda látott el ebéddel.
Szüretkor megbolydult a szőlőhegy. A munkavégzés alatt is jellemző volt - közösségi munka lévén – az éneklés, tréfálkozás, a szedők és puttonyozók között.
A nők szedték a fürtöket, a férfiak puttonyoztak. A szedők (lányok, asszonyok) görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürtöket. A puttonyból a szőlőt a terhesbe (hordószerű fakád) öntötték. A szüret végeztével felcsendült a végzésnóta, a szekereken hazavitték a terhest és az embereket.
Ezután megkezdődött a szőlő feldolgozása: darálás, áztatás, taposás, préselés, fordítás...
A szüret végeztével kezdetét vette a szüreti bál, amely alkalom volt rokoni látogatásra, ismerkedésre, eljegyzésre, szórakozásra.

Bár a nagyüzemi bortermelés ezt a népszokást is háttérbe szorította, azért még mindig sok helyütt dívik a szüreti felvonulás vagy a szüreti bál.