Fullextra.hu - tamiska: Szörny-szavak

Kopogtatok egy tűnt nyár ajtaján,
Én, kint rekedten, már-már idegen,
Megtorpanok, hová, merre menjek,
Szavamra senki, senki nem felel?

Nem! Nem akarok semmit sem tőled,
Mert akarásom csak árnyék, moha,
Niagarákra, bősz viharokra
Nem vágyom többé, - hiába- soha.

De ránézni szép, tenger mezőkre,
És feloldódni a messzi kékben…
A múlt képeit látni szeretném;
Mély sóhajtásban, hogy újraéljem.

Kopogtatok, de nem nyílnak ajtók,
Hogy is nyílnának, más lett a világ!
Elbújok a váró éjszakámban,
Az betakar majd, hol senki se lát.

Mint sebzett állat, nyalom sebeim,
Csahok fülemben álmokat törnek.
Vigyázom képeim… ne bántsátok!
Minden hiába, csak szörnyek jönnek!

Szavak! Szörny-szavak! Védtelen vagyok!
Apolló templom sem kell már nekem,
Elmúlok, mint szivárvány az égről,
Ha kisüt a nap, észrevételen.

(Tárnok Mihály)