Fullextra.hu - tamiska: A nélküled hajnal

Már-már himnikusak a szólamok,
Mikből kicsendül olykor a neved,
A hajnal, - bíztató cinkos- súgja;
Nincs más világ, téged szeresselek!

A tegnapi göröngy, porladt homok…
Diófát láttam száradó ággal,
A princípium? Unt, nevetséges…
Találkoztam álmomban anyámmal.

Minden kusza, befont, szövevényes!
Eszemet átfestik a tegnapok,
Így szeretlek, ennyi nyűggel, bajjal,
Ne váltóztass meg, én ilyen vagyok.

Tudom a mát, hisz érezlek, éllek!
Ha van szép bennem, az érted remeg,
Hány szemek néztek és néztem én is,
De látok ma, hogy megismertelek.

Csoszogi papucsba belebújok,
Lépem az időt, - múlik ostobán-,
Rozsdásodás sír az ablak alatt,
A tegnap még hófehér orgonán.

Kapkodott képek rám nehezülnek,
Te maradsz nekem, te díszem, palotám,
Beszélj hozzám, minden talpon, figyel,
Hogy fénnyel teljen végre a szobám.

(Tárnok Mihály)