Fullextra.hu - tamiska: Szeretek egyedül lenni

Szeretek egyedül lenni néha,
Összeráncolod, tudom, homlokod,
Mert akkor furcsa versikék jönnek,
És akármire vígan gondolok.

Szeretek kilépni önmagamból,
Nézem a morcos öreg arcomat,
Akkor furcsa látomások szállnak,
Dicsérve szidom botor sorsomat.

Megéltem jót, rosszat, egyre megy.
Ma már nem fűtök poklot és eget,
Ha kinevettek, hát kinevettek,
Csak tréfálkoztam - mondom-, emberek.

Szeretek egyedül lenni néha,
Olyan jó aggnak, öregnek lenni…
Nem szólnak hozzám, és nem szólsz te sem,
Magammal tudok csak pörlekedni.

Forgok az ágyon, fekszem a bajom,
De lelkem az leng, szárnyal szabadon,
S a közöny, mint egy utóhang,
Megalázna, de győzni nem hagyom.

Pezsgőt bontok, mert mulatni vágyom,
Öreg, reszelős, dörgő a hangom,
Szólj rám! Tudom, hogy véges a futás,
Lázas fejem az öledbe hajtom.

(Tárnok Mihály)