Fullextra.hu - zsoloo: Szerelmeim, ti fák…

Szerelmeim, ti fák…
Mindig vártok, útszegély mentén időzve
Lombkoronáitokon átmosolyog a nap
Zord telek fölött új erőtök győzve
Hajtásba szökik, rügyet bont, s megmarad

Nézlek, mikor tavasz édes mustja csordul
Hogy bólogattok áprilisi játék-viharban
Üstökötök rázva; a szív mind megbolondul
S ereitekben dal tombol, csak a lány van zavarban

Szerelmeim, ti fák…
Miért tudjátok, mikor jő a május?
S tar ágaitokra miért fészkel a madár?
Kicsalja illatotok a festőt, s az árust
Gyepen gurul a sok gyerek egymás nyakán

Mily varázslat ül az agg tölgyek tomporán
Hogy köréjük gyűlnek emlékezni vének
S a srácok megmásszák pirult arccal, szaporán,
Ezer karján függnek, mint pajkos szirének?

Szerelmeim, ti fák…
Mikor nem látnak, mit játszotok titokban?
Hajladozva lejt, tánc’ tok lágy ívű fasor
Erdővé gyűltök, s közbül a leány ott van
Enyhet hoz, suhog, mind’ tek néki udvarol

Repedt kérgeiteken, gyors mókus szalad
Apró hangya hord lemetszett, piciny levélt
S nem fáztok a mohos bunda-kabát alatt
Kacsintva vetkeztek ősszel, úgy várva a télt

(Kormann Zsolt)