Attila61: Miért nem értem...
Dátum: Január 15, péntek, 17:09:01
Téma: 284. szám
Hiába minden!
Agyam kereke már nem úgy forog, mégsem vagyok bolond.
Huzalként feszülnek az idegek a főben, ritka vendég a madár az erdőmben.
Belül a kérdés gyakran gyötör, talán ez foszt meg sok gyönyörtől.
Hosszú síneken magányosan sokat léptem, ma már őszülök, de van hogy még most sem érzem.
Nem tudom és talán tanulni ezt nem lehet, jobban szeretnék segíteni, mint ártani emberek.
Látni és hallgatni nem elég, de tenni - tenni kellene rég.
Miért? Nem értem!
Majdnem ötven év!
Láttam már vergődő tébolyultat amint önmagában kutat és lakását verte szét, úgy forgatta fejszéjét.
Kitüntetésért vonagló „kiváló” embert, ki ha kellett szólni nem mert.
Kétségbeesett, gondoktól árkolt idős arcokat, kik a puszta léttel vívták harcukat.
Miért? Nem értem!
Elhagyhattok, ha sok vagyok!
Kellemetlen lennék, jobb lenne ha mennék?
Menjetek innen, meneküljetek, itt én fogoly lettem, a gondok felhővé sokasodnak felettem.
Szívem még mindig ütemesen dobog, menj tovább sok a dolog, sok a dolog!
Miért? Nem értem!
Még most is jobban szeretek adni, mint mosolyt, szép szavakat kapni.
Kérlek ne hagyj nekem mást, csak azt az egyet, szerelmet, nem kell csillogás...
(Nagy Csaba Attila)
|
|