Fullextra.hu - A kirakatot felkérésünkre műveiből Nagy Ilona (pirospipacs) állította össze

Sosem akartam író vagy költő lenni, s nem szőttem effajta álmokat. Reálos voltam, s igencsak eszerint szemléltem a világot. Szolnokon születtem, s ma is itt élek. Szerető szülők gyermekeként szívtam magamba a természet szépségeit, s két csodálatos fiúgyermekem van. Ötven múltam, amikor írni kezdtem...
"Az élethez nagy adag makacsság kell. A bimbó sem tudja, hogy lehet-e belőle virág, de megpróbálja. És dacból kinyílik." - írtam anno egy gondolatként.

Mert ahogy a madarak is mindig énekelnek vihar után, én is többször nekivágtam sors-karcolta utamnak. Bizonyára ehhez kaptam segítségül az írás örömét is… Könnyedén és gyorsan írtam, ezért sosem tekintettem munkának, csupán valami kegynek, amellyel élhetek, s talán sokaknak adhatok is vele valamicskét… Azt hiszem az olvasók szeretete volt a legkedvesebb visszajelzés, melyet mindezért kaphattam.

Három saját kiadású kötetbe „gyűrtem” az utókor számára mindazt, amit ezidáig „szavakba véstem”.

2013. Talpalatnyi ég /versek/
2015. Csendhangom /félpercesek/
2017. Törékeny utakon /versek, fotók/

Saját fotókkal gazdagítottam az utolsó kötetet, mert váltásra kényszerített az élet. A betűket aprónak láttam ugyan, de a világ kiszélesedett előttem. Verseim alapján azt is sokan mondták, hogy a színek költője… Nos, manapság rákaptam a festésre is, vászonra ecsettel, festőkéssel… Kedvtelés ez is, s tán valami üzenet is arról, hogy a világot milyennek szeretném.

Azon időszakban kerültem a Fullextrára, amikor kivételes tehetségeket ismerhettem meg, és szerencsés vagyok, hiszen a személyes találkozások különleges élményét hordozom ma is magamban. Nem a portálhoz lettem hűtlen, hanem az íráshoz. Lesz-e még folytatás?
Nem tudom. Ma olvasó vagyok, de nem baj, hiszen már megírtam életem regényét is. Íme:

Életregény

Újraolvasva
minden sor megváltozik.
Nem kell a radír!

Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, s kérlek, olvassatok szeretettel!