tuzeskaroly: Ne csüggedjünk!
Dátum: április 16, péntek, 21:29:16
Téma: 295. szám
Még bőven termi gyilkos gyümölcsét az önzés, bosszúvágy és előítélet.
Még üldözi az üldöző az üldözöttet.
Még rettegi a rettegő a rettegettet.
Még erőtlen fiókákként meleg, puha fészkünkből félve kémleljük az eget.
Még hajótörött Robinsonként keressük társunkat, Pénteket.
Még fehér bottal botladozva tapogatjuk a félelmetes ismeretlent.
De a végtelen és időtlen űrben már csóvát vet a szövétnek, az emberi értelem.
Bennünk öntudatra ébredt az élettelen, rideg anyag, rejt kimeríthetetlen titkokat.
Napok gyermekei vagyunk, és őrizzük szemünkben a fénylő csillagot.
Az izzó magmafolyam hátán biztos kézzel kormányozzuk törékeny hajónkat.
Napok cirógató melege és a világegyetem örök törvénye a csillagporból másutt is élővé gyúrta az elemeket.
A szél ott is kacagva kergeti a pajkos felhőgyerekeket, és fehér gallért dob a hullámokra.
A hold csillagokkal táncoló, és az est barna héjaként csap le.
Voltunk már vadak, rabok, rablók és megraboltak.
Kergettünk sok tarkabarka álmot, ideát, harácsoltunk vagyont, hajszoltunk hatalmat.
Megszegtünk szót és fogadalmat.
Vakon követtük a varázsmondókat.
Nem érte el az eget a piramisok csúcsa.
A Paradicsomkertben kiszáradt az egyik almafa.
Ne szegje kedvünk sok-sok káros szenvedélyünk!
Mert kijelöltük mezsgyéjét a Rossznak és a Jónak.
Mert Noéként mentjük át a javító szándékot, a tanító szókat.
Mert roskadozik terhétől a tudásnak fája.
Mert ember az embernek sem mindig farkasa.
Kezünk összeér, gyógyít és felemel,
buzdít, oltalmaz, áldást oszt és ölel.
(Tüzes Károly)
|
|