A kirakatot felkérésünkre műveiből Tüzes Károly (tuzeskaroly) állította össze
Dátum: április 16, péntek, 21:32:05
Téma: 295. szám
Sohasem gondoltam, hogy az én írásaim igazából versek lennének, nevezzük inkább rímes prózának azokat, bár néha, egy-két sor erejéig talán elértem a költői magaslatot, de az egyszerűség kedvéért azért verseknek fogom azokat nevezni. A legkorábbiakat 2004-ben, több mint tizenöt évvel ezelőtt írtam.
Azt hiszem "önmagukért beszélnek", és nem igényelnek különösebb magyarázatot. Természetesen nem véletlenül lettem történelem tanár, majd történész-kandidátus, mindig is érdekelt a történelem, és igyekeztem a lehető legtöbbet megismerni belőle. Különösen érdekesek voltak számomra a lehetetlennek tűnő történések, az angolok győzelme Azincourt-nál, vagy Nagy Sándoré Gaugamélánál, és még sorolhatnám, de ez a kettő verssé is érett bennem.
A magyar történelemről nagyszabású költeményt a Himnusz és a Szózat után nagyon nehéz írni, de legalább megkíséreltem összefoglalni az "én" magyar történelmem néhány kiemelkedő eseményét. Olthatatlan vágy él bennem a kifürkészhetetlen Univerzum titkai iránt. Amikor erre gondolok, nagyon szomorú vagyok, alig tudunk valamit a minket körülvevő Világegyetemről, és sajnos az én életemben (és még sok-sok földi generációéban) semmi esélyünk ezeknek a titkoknak a feltárására, de legalább az erre irányuló kiapadhatatlan kíváncsiságomat rögzítettem.
Nagyon lassan írok, ha jól emlékszem most is már hónapok teltek el azóta, hogy valamit papírra vetettem volna. Valahol azt írtam, hogy rossz alvó, de javíthatatlan álmodozó vagyok, és ez így is van. Emlékszem, hogy szinte egyszerre elolvastam H.G. Wells szinte összes elérhető művét, és nélkülük talán sohasem vettem volna a fáradságot, és nem írtam volna semmit. Azonban ezek a művek nagyon-nagy hatással voltak rám, és csak ajánlani tudom őket mindenkinek. Különösen a William Clissold világa hatott rám elemi erővel.
A Van Gogh című egy villanásszerű nyári élménynek az eredménye, amikor a festő albumát lapozgattam. Az egyéni és közösségi létproblémák cím alá sorolt írásaimban legkínzóbb gondolataimat fogalmaztam meg, amelyekben remények és kétségek hullámoznak, amelyeket az (egyéni) élet mulandósága és a Kozmosz végtelensége keltettek bennem. A sötét felhők mögött azért mindig pazarlón szórja szét arany sugarait a Nap, és mindmáig csodálattal szemlélem a végtelen természet lenyűgöző szépségeit és benne a törékeny ember és a küszködő emberiség (meglehet teljesen hiábavaló, de azért mégis tiszteletreméltó és hősies) erőfeszítéseit.
Ma eléggé pesszimistán ítélem meg az esélyeinket. A környezet rohamosan pusztul, embertársaink, holott egy faj képviselői vagyunk, egyre távolabb kerülnek tőlünk, mert rengeteg dolog elválaszt bennünket egymástól. Néha az az érzésem, hogy egy másik bolygó lakóival sokkal jobban megértenénk egymást, és ezért mindenki felelős.
Gyakran hullámoznak bennem ugyanazok a kételyek: önmagunk és a világ megismerhetetlensége nyomaszt.
Az öröklét, a hit benne, persze sok mindenre gyógyírt jelentene.
Tüzes Károly
|
|