Heti ajánló
Dátum: Május 20, vasárnap, 22:26:16
Téma: 17. szám
Ahogy az elmúlt számot a májusnak szenteltük, a mostani a színek varázslatos világába kalauzol minket.
Nem is gondolnánk, versben, prózában, azokon belül is mennyiféle stílusban és módon lehet szavakba önteni a színeket. Kívül-belül szivárványban élünk, a körülöttünk lévő világ, és a bennünk élő mindenség is csupa-csupa szín.
Ahogy megszokhattátok, hétről hétre több művet is kiemelünk a válogatásból kedvcsinálóként. A magam részéről most csak egy prózára hívnám fel a figyelmeteket. A prózák valamiért kevésbé népszerűek, talán az időhiány miatt. Az ajánlott mű Howard Scott Andrews: Akár egy kisfiú című írása.
Furcsa, zaklatott írás ez, mely engem első pillanatban magával ragadott, mondhatom úgy is, bekebelezett. Talán az egymás után sorakozó tőmondatok miatt, vagy mert nem klasszikus próza formájában íródott, talán a vissza-visszatérő, ismétlődő szavak miatt, talán e három együtt idézte elő, hogy többször is elolvastam egymás után, és mindig más-más mondatok, szavak ragadták meg a figyelmem. Lényeg, hogy egyre beljebb és beljebb kerültem a történetbe. Egyszerre valóságos és bizarr, egyszerre torokszorító és lélekemelő, mindenesetre végtelenül elgondolkodtató írás.
A színek világában a feketéről és a fehérről szól. Mert bár a fehér nem szín, itt mégis az. A jó színe. S a vele örökös ellentétben álló fekete, melyben ott lakozik a rossz. Tényleg a fekete a rossz? Tényleg csak fekete van és fehér? Tényleg csak jó és rossz, tényleg nincs átmenet? Ki rossz? És ki a jó? Ki mondja meg, mi a rossz és mi a jó?
Akárha egy filmet néznék fekete-fehérben. Egészen furcsa képek jelentek meg előttem, míg olvastam, és azt gondolom, nem csak engem tartott fogva ez az írás, hanem mindenki mást is, akit sikerült kíváncsivá tennem.
*
A Főporta kicsi, de annál lelkesebb csapata kellemes időtöltést, jó olvasgatást kíván nektek ehhez a számhoz is :)
|
|