Fullextra.hu - estelente: Itt, halottak napján

Fák se nőnek már itt. Sovány, setét mocsárt
kántál sásnak, nádnak zörgő-zizgő hangja.
Itt a zsombék alól ártatlan béka les,
céltalan lézeng pár dologtalan hangya.

Kántál sásnak, nádnak zörgő-zizgő hangja.
Siklók, kígyók hona itt a hős, gyurma sár:
lefog, rabjaként tart, míg moccansz, míg remélsz -
bilincs lépten, lelken, s a múltnak ima jár.

Itt a zsombék alól ártatlan béka les,
és a bomló zagyon rémlő lidércfény kél.
Hol csillagláng halt el szent, szelíd titokkal,
ott tor gőze böffen. Megszokott, kevély kéj.

Céltalan lézeng pár dologtalan hangya,
ring imbolyogva a bürökszár hajóján.
A korhadás bűzén enyész virág és mag,
itt hitet fal, álmot a lápi valóság.

Itt hitet fal, álmot a lápi valóság.
Lopva árad, elcsal tért, időt, míg ígér.
Iszapra gyűrt törvény a fojtó hínár, s itt
templomtornyok istent hívó csúcsáig ér.

Már elveszek.

(Nyolcas József)