Fullextra.hu - Heti ajánló

Június 4. van, nyár, napsütés, szikrázóan kék ég, csábítóan hűs vizek - már csak olvasnivaló kell.

Ma reggel meglepetéssel, de boldog örömmel hallottam a tévében, hogy a Könyvhéten a versesköteteket keresték leginkább. A költészet mindig jelen van, mert mindig lesz, akiben a gondolatok líraként születnek meg - de végre talán ismét méltó helyére kerül az olvasók között is. Az is elhangzott, hogy pillanatnyilag még a szakemberek sem tudják, mi okozta ezt a változást. Én természetesen nem vagyok szakember, de évek óta azt látom, böngészve a világhálót, hogy óriási igény van a szépségre, a harmóniára, a csöndes elmélkedésekre. Úgy hiányzik a mindennapok taposómalmában a szép szó, egy-egy néhány soros, pár versszaknyi megállás, mint hosszú szárazság után földnek az eső. S lám, mennyire jó, hogy léteznek ilyen közösségek, mint a miénk is, ahol ezrével születnek a szebbnél szebb lírai alkotások, ahol egymást is csiszolva, olykor megihletve versek születhetnek mindannyiunk örömére. Én hiszek benne, hogy a költészet népszerűsödéséhez mi is hozzájárulunk itt mindannyian, azzal, hogy olvasunk és írunk.

Ez, a szépség, harmónia utáni folyamatos vágy, ami alapján ez a szám összeállt. Most nincs tematika, csupán gyönyörködtetni szeretnénk azzal, hogy ideidézünk néhány alkotást - tőletek, nektek. E rövidke eszmefuttatás után Prayer Zoli néhány gondolatát citálom ide, aki Audrey, edami és tamiska egy-egy versét ajánlja figyelmetekbe.

"Audrey: Kegyelemért

Audrey, könyörgésnek tűnő verse, már-már fixa idea. De kalligrafikus mondatszerkezetei kibillent a rögeszmék világából s mégis, csak a lecsupaszított fájdalom marad bennem.
...Eső mossa a robosztus falakat, ahogy könnyeink szívünkre csorog, s az oly erős, egymásba vetett hitet kioltja lelkünk tengere. Mert csak a szelek elsöprő ereje űz fájdalmunk küszöbére, és nincs oltalom a romok között. Néha még egy-egy csilló emlék után kap a kéz, de szilánkjaitól félve veszni hagyjuk a széthullott gyöngyöket. Tudjuk, hogy a távozó többet visz, és talán újra láncot formálnak mézes szavai egy kecsesebb nyakban, de halott reményeinkben, ha néha fellobban a tűz, szemünkben mégis él a kedves.
Audrey, versében tökéletesen érzékelteti a reményvesztett szerelmet.

edami: Égi jel édesanyámnak

A szeretni vágyás, és a megfelni képesség különös formája. A költő nyíltan vall a benne rejlő elégedetlenségről, ahogy többet remélve kínálta gyermekének magát, majd belátva, hogy tévedett, lecsillapodtak a tehetetlen dühök. Az emlékezés ereje nyugtatja a szívet. Mint hazatérés, úgy jönnek elő a képek, és mint örök gyermek, nyugodalmat keres Édesanyját idézve. S az elérhetetlen távolság kiáltása csak nő az ajkakon, és őrült zenék motozzák a fület, s amikor a lélek a mennybe kiált, megtalálja az igaz utat, a dalt, ami megerősíti hitében… Agnus Dei „… miserere nobis!”
edami verse túl mutat a Golgotán. Benne a szeretet, a szenvedés, és a tehetetlenség keveredéséből nőtt a beismerés, hogy Egy az Isten!

tamiska: Káprázat

Tamiska nem csak arra törekedett, hogy hatásvadász címet adjon. Mert Ő maga a káprázat! Szókincsgazdagsága, tiszta látása, romantikus érzelmi világa a legegyszerűbb lélekkel is elhiteti, hogy tartogathat Neki is meglepetést az élet. Egész munkássága izzik! Minden versében van valami plusz, amitől több mint a másik. Ebben a szonettjében is vibrál a kedvesség… Verseiben szívesen éli át a sorokat az olvasó, s nyelvével csettint: - Mily csodás gondolatok!"

Mindezek után mit kívánhatnék mást a főportások nevében, mint örömteli olvasást - és természetesen rengeteg ihletet, hogy további, hasonló szépségek szülessenek :)