csillagtalan: Elvetted a nevemet
Dátum: Június 17, vasárnap, 21:58:33
Téma: 19. szám
Kacagó fénysugár lett a nappalom,
és susogó-suttogó szerelem az éjszakám,
te mindent elrontottál,
mert nem sírhatok már
ágyamban ólmosan, mint elázott vattacsomó,
nem fekhetek ólmosan, de szétmálva;
nem lehetek már árva:
te mindent elrontottál.
Nem kattoghat el fölöttem lassan a vonat,
nem zárhat lágyan magába az öreg Duna -
a nevemet is elvetted, sarokban kuksolok,
már csillagtalan se vagyok,
te mindent elrontottál,
nem lehetek boldogtalan már.
De fosztóképzőmtől ha megfosztassz,
attól még nem lehetek magam is csillag,
mert valahol legbelül
én mindig csak egyedül
kószálok a fátyolos levegőn e szürke világban,
homok ömlik fejembe, kínoz, amit láttam,
és még te sem lehetsz velem ott,
ahol már minden megfagyott.
Ha most fáj is neked, azért csak hidd el,
a hiba nem veled van, hanem velünk minddel.
Add vissza hát kérlek a nevem,
a hontalan, csillagtalan vermem
megmaradjon. S hidd el, ez nem is önzés,
nem is önzetlenség, hanem az egyetlen út:
ez koszos hétköznap,
ez kutya kötelesség.
|
|